Ajjaj, nagyon le vagyok maradva! Szerencsére nem az olvasással, csupán a dokumentálással. Most aztán szedhetem össze a gondolataimat, hogy miket is olvastam az előző hetekben. Mert olvastam ám sok mindent..... Például megvan a trilógia is, amin sokat gondolkodtam, mi legyen, végül jól választottam. De erről majd később....

Jöjjön az a kategória, amely olyan könyvről szól, amelyet már többször elkezdtem olvasni, de valami miatt nem sikerült a végére érnem. Ebbe a kategóriába soroltam be az Anne Frank naplóját.

A könyvről valamikor gyerekkoromban hallottam először, s akkor igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Valamiért mégsem tudtam elolvasni, már nem emlékszem, mi volt az oka, hiszen ötéves koromtól kezdve folyamatosan járok könyvtárba, tehát a lehetőség valószínűleg adott lett volna.
Néhány éve megvettük a könyvet, mert a lányom is el akarta olvasni, s ő, bár szintén jár könyvtárba, mégis szívesebben veszi meg inkább a könyveket. Akkor elkezdtem olvasni, de nem igazán nyerte el a tetszésemet, valahol félbehagytam. Azóta már többször tervbe vettem az elolvasását, végül most jött el a megfelelő alkalom.
Igazából most sem tetszett. Felemás érzésekkel olvastam, természetesen megrendítő az, hogy emberek ezreit kegyetlenül kivégeztek, vagy elpusztultak a haláltáborokban, s azokra az emberekre is ez a sors várt, akiket a könyvben megismertünk.
A napló egy idő után eléggé egyhangúvá vált, bár nyomon követhettük, ahogyan a bőségből szűkölködés lett, ahogyan a kényszerűségből összezárva élő emberek egyre többet vitatkoznak......
Olvasás közben nem azt éreztem, hogy ezt a könyvet egy 13 (majd 14-15) éves lány írja, egyáltalán nem olyan volt a stílusa, a hangvétele. Érthető, hogy felmerültek kételyek a napló hitelességét illetően. A vizsgálatok azonban igazolták az eredetiségét.
A negatív véleményem ellenére azonban érdemes elolvasni, hogy képet kapjunk, hogyan próbálták átvészelni a háborút, próbáltak életben maradni azok, akiket pusztán a származásuk miatt ítéltek halálra.

Hú, jó régen nem sikerült írnom, kissé zűrösek most a napjaim, egyszerűen nem volt rá se időm, se energiám. Az olvasás megy azért, bár kissé az is lelassult.... Utolsó írásom óta mindenesetre több könyvet is elolvastam, igyekszem most már dokumentálni is őket.

Egy népszerű szerző első könyveként John Green: Alaska nyomában című könyvét olvastam el. Nem kategória alapján történt a választás. :)

Tulajdonképpen ezt a könyvet is a borítója, vagyis kinézete és címe alapján választottam, csak ezt a lányom könyvespolcáról. Nézegettem, melyik könyv lehet, amelyiket még nem olvastam és tetszene, akkor akadt a kezembe ez a könyv, én meg rácsodálkoztam, hogy ezt még sose láttam. Pedig szoktam arról a polcról is keresgélni.

Amikor elkezdtem olvasni, először nem értettem, miről is fog szólni. Alcím-félében szerepel, hogy: első pia, első balhé, első csaj, utolsó szavak. Ez oké, de az elején mégsem értettem, hogy mire fog kifutni a történet. Aztán kiderült….. és akkor már érdekelt, hogy mi fog belőle kialakulni. Értetlenségem oka lehet az is, hogy a könyv fiataloknak íródott, én megy ugye, már egész más korosztály vagyok. :) 

Nem akarom a történetet elmesélni, olvasni már nem érdekes, ha tudjuk, mi fog történni…. A szereplők kamaszok, akik tele vannak lázadással, gátlásokkal, feszegetik a határaikat, keresik önmagukat. Fura volt, hogy a tragédiát aránylag könnyen feldolgozták, de az is annak tudható be, hogy még fiatalok, hamar túlteszik magukat bármin.

Nem ez lesz a kedvenc könyvem, de nem volt unalmas, nem volt szokványos történet, tehát tulajdonképpen tetszett.

Sosem olvastam még John Greentől semmit, a stílusát sem ismertem, de nézelődés közben találtam egy másik könyvét, amiről jó véleményeket olvastam, a Csillagainkban a hiba, egyszer talán arra is sort kerítek, hogy elolvassam.

Selmeczi Mari Randevú a Broadwayn című könyve a borítója alapján kiválasztott könyv kategóriába került, ami annyi kiegészítéssel igaz, hogy a címét is megnéztem. :)

A könyvtárban nézelődtem és valóban csak kinézet alapján vettem le a könyvet a polcról. El szoktam olvasni a fülszöveget, ebben szerepelt, hogy „Selmeczi Mari eddig megjelent könyveiben…. „ – mondom, ki az a Selmeczi Mari?! Az író nevét addig el sem olvastam.

Tény, hogy a szórakoztató könyveket szeretem inkább, mint a túl mély mondanivalóval rendelkezőket. Ez a könyv a szórakoztató kategóriában nálam igen előkelő helyet ért el. Nagyon tetszett, nem volt szokványos a történet, voltak humoros részek, s volt benne minden: bűntény, nyomozás, szerelem, romantika, egy csipetnyi politika és ugyanolyan csipetnyi gazdaság. Utóbbi kettőből éppen csak annyi, ami még elmegy egy könnyed olvasmányban.

Amíg írtam a véleményt, közben jutott eszembe, hogy még mindig nem tudom, ki az a Selmeczi Mari, úgyhogy ideje megkérdezni a Google-tól.

Így ismeretlenül is….., szerintem, fogok még olvasni ettől az írónőtől, ha találok tőle más könyvet is.

Kiegészítés:

Fentivel együtt 3 könyvet láttam, amit az írónő írt, talán belefutok még valamelyikbe.

Úgy gondolom, annak ellenére, hogy már minden könyvét olvastam egy ilyen listából nem hiányozhat Rejtő Jenő. A tizennégy karátos autó című regényét választottam, bár mindegy lett volna, hogy melyik, mindegyiket olvastam már sokszor, de mindig élvezem. Így aztán annak alapján választottam ki, hogy a listába hová tudom beilleszteni. :)

Néhány éve eléggé nehéz időszakot éltem, folyton fáradt voltam, munka és család mellett két suliba is jártam, rengeteget kellett tanulnom, komoly könyvet látni sem bírtam, na, akkor kiolvastam az összes Rejtő könyvet, legalább kétszer. Tökéletes pihentető volt a fáradt agyamnak. :)

Sokat nem lehet mondani a könyvről, aki ismeri Rejtőt, ismeri ezt a könyvet is, aki nem, az olvassa el. :) Szórakoztató, remek kikapcsolódás olvasni bármelyik könyvét. Minden könyvében van pozitív hős, A tizennégy karátos autóban szeretnivaló Gorcsev, a becsületes csirkefogó, aki a szerelméért (meg amúgy is) gondolkodás nélkül bármilyen vakmerő dologba belevág. Jókat szórakozunk a kalandjain, aztán a végén elnyeri a jutalmát.

Ebben a kategóriában igazán nagy a választási lehetőség, abszolút véletlenül esett a választás Ben Aaronovitch: London folyói című könyvére. Tetszett a borítója (gondolkodtam a "csak a borítója alapján választottam ki" kategórián is), a címe, elolvastam az első oldalon írt véleményeket, ez alapján kölcsönöztem ki a könyvtárból. Volt például egy ilyen mondat a hátsó borítón: "Ben Aaronovitch urban fantasybe oltott krimije szellemes stílusával és ötletgazdag történetével hatalmas sikert aratott Angliában".

Na, a véleményekkel ellentétben, nekem nem igazán tetszett a könyv. Az elején jól indul, de aztán eléggé elvesztettem a fonalat és nem is sikerült újra megtalálnom. Volt egy olyan vélemény, hogy "A CSI és a Harry Potter tökéletes keveréke". Én a CSI-t is szeretem és a Harry Pottert is, de ez a könyv számomra nyomokban sem tartalmazta azt az izgalmat és élményt, mint az említettek.

Olvasás közben volt olyan gondolatom, hogy eredeti nyelven elképzelhető, hogy élvezhetőbb a történet, de néhány logikai hiányosságot az eredeti nyelv sem pótolna. Csak egy példa: számomra nem derült ki, hogy Nightingale felügyelő honnan szerezte az információt a vámpírházról, s ezért az a rész is kicsit a levegőben lógott. Temze mama és Temze apa és a "gyerekeik" is eléggé furcsák voltak.... Meg a történet is a leszakadt arcokkal és minden mással.... Az sem derült ki legtöbbször, hogy Peter miért pont azt teszi, amit tesz. Végigolvastam, mert kíváncsi voltam a végére, de a folytatásra már nem neveznék be. Pozitívumként annyit azért megemlítenék, hogy volt néhány humoros mondat a könyvben, amin jót lehetett mosolyogni, de számomra ennyi. Ja, és még annyi, hogy az interneten rákerestem a mellékfolyókra és megnézegettem.

Janikovszky Éva: Aranyeső

A könyv nem is gyerekkorom könyve, hanem jóval korábbi. Amikor játszódik, még talán anyám sem született meg, pedig én is jó sok évet megéltem már.
Szeretek régi könyveket olvasgatni: amire már emlékszem, azon nosztalgiázni, ami még korábbi időről szól, azon elgondolkodni, hogy milyen is lehetett akkor.
 Az általam olvasott könyv kiadása 1962, ám sokkal korábban íródott. A főhőse egy 18 éves lány.A könyvet olvasva minden életkorban biztos, hogy más-más gondolatok születnek meg az emberben. Nekem,  amíg olvastam, végig az járt a fejemben: ebben az időben ennyire fontos volt, hogy minél hamarabb férjhez menjen egy lány? Némelyek minden áron, mások pedig keresik az "igazit", lehetőleg azonnal. Ha belegondolunk, hogy ötvenegynehány év alatt mennyit változott a világ..... Ma már szinte alig van olyan fiatal lány, aki 18 évesen férjhez megy. Az "igazit"persze keresik sokan, és ha nem találják, megelégszenek az "elég jó"-val is, de mindez nem 18 évesen zajlik le, hanem jóval később. Még az én fiatalkoromban is más volt mint ma, volt néhány olyan osztálytársam, aki az érettségikor (a 30 éves érettségi találkozón már túl vagyunk) menyasszony volt és utána hamar férjhez ment.
Aranyosak voltak az ápolónő képzős lányok, akik gyerekek tudtak lenni még 17-19 évesen is. A főhős minden vonzó fiúban, fiatalemberben azonnal az "igazit" látja, pár hetes ismeretség után már várja a lánykérést. Aztán, persze beüt a happy end.
A történet másik vonulata, a hivatáskeresés. Na, ez ma is így megy, milyen sokan vannak, akik nem tudják eldönteni 18 évesen sem (amikor már legalább másodszor kerül választás elé a fiatal), hogy mivel szeretnének foglalkozni a későbbi életükben. Ma már ugye gyakran az is előfordul, hogy az ember 30-40-50 évesen vált hivatást. Régen azért ez nem így volt. Amit fiatalon kiválasztottak, nagy valószínűséggel azt csinálták egész életükben. Szerencsés esetben szerették is csinálni. Régebben munkahelyet sem váltottak úgy az emberek, mint ma. Régebbi munkahelyemen, sőt a mostanin is sokan voltak/vannak olyanok, akiknek első munkahelyük. Akkoriban meg is becsülték azokat az embereket, akik hűségesek voltak a céghez, ahol dolgoztak. Az én korosztályomnál már nem meglepő, ha több munkahelye is volt az évek során, de van olyan ismerősöm, aki fiatalabb tőlem egy-két évvel, s első munkahelyén dolgozik már 30 éve. A könyvre visszatérve: a főhős sem tudja, hogy mihez is szeretne kezdeni az életével, hirtelen felindulásból választ ki valamit, aztán a regény végére úgy tűnik, meg is szereti, úgy érzi, jó helyen van.
Akit érdekel, hogy hogyan éltek nem olyan túl régen az emberek, érdemes elolvasni ezt a könyvet is, illetve ezen kívül is van még választék. Ne felejtsük el teljesen, hogy a közelmúltban hogyan éltek elődeink, hogyan gondolkodtak, mi volt számukra fontos.....

Kerstin Gier - Férfiak és egyéb katasztrófák

Az írónő egy másik könyvét kerestem a könyvtárban (talán valami trilógiát, már nem is emlékszem pontosan, hogy mit: jegyzetekkel jártok könyvtárba :D ), de az nem volt bent, kivettem ezt a könyvet. S, milyen jól tettem, hogy kivettem.... :D Ez ugyan a kihívásba nem illeszthető be, mert már minden szóba jöhető kategória foglalt, nem gond, ez szorgalmi feladat. Az első, de lesz még ilyen. :)

A könyv a csajos, szórakoztató irodalom kategóriába tartozik. A főhőse egy 27 éves lány, aki még mindig egyetemista, épp szakított a pasijával, keresi a helyét a világban és az "igazit". A könyvből megtudhatjuk, ha még nem tudnánk, hogy a szerelem vak. A főszereplő és testvérei, valamint barátnője kreativitását igazán irigylem. A regény pedig, természetesen happy enddel végződött.

Összefoglalva, amennyiben nem hatalmas irodalmi alkotás élvezetére készül valaki, hanem csak szórakozni, kikapcsolódni vágyik, teljesen jó választás ez a könyv.

Minden valószínűség szerint, fogok még a szerzőtől olvasni.

Utóirat:

A könyv beilleszthető lett volna a "könyv, amit nő írt" vagy pl. "ami egy másik országban játszódik", vagy "ami eredetileg nem az anyanyelvemen íródott" kategóriákba, ha ezek nem lennének már foglaltak.

A kihívás szerinti könyvek olvasása is folyamatban van, de mivel jól állok, belefér egy-két "szorgalmi feladat" is. :)

A könyvtárban nézelődve akadtam rá Fejős Éva Cuba Libre című könyvére. Sokat hallottam már az írónőről, láttam a regényeit a könyvesboltban, de még egyetlen könyvet sem olvastam tőle. Erről a regényéről azt írták, hogy ez a legjobb..... Úgy gondoltam, nosza, kezdjük a legjobbal. A kategórián gondolkodtam, ugye a "nő írta", "akitől még nem olvastál" kategóriák már foglaltak, maradt az "ahová el szeretnél jutni" és a "másik országban játszódik" kategória. Az első is szóba jöhetett volna, szó se róla, nem tiltakoznék nagyon, ha eljuthatnék Kubába, de mégsem érzetem, hogy ezt kell választanom erre a kategóriára. Van már oda is elképzelésem, közelebbi ország, kevésbé egzotikus, de mégis...... :) Aztán, majd meglátjuk, lehet, addigra találok valami mást. :)

Szóval, hogy a könyvről is írjak. Érdekes a történet, jól ír az írónő. Olvastatta magát a könyv, mert kíváncsi voltam a végkifejletre. Az elején kissé nehezen lehetett követni a történetet, mivel több szálon fut, néha összezavarodtam, hogy akkor most ki beszél, kivel, meg ki, hol van, vagy mi is van most. Aztán persze összeállt a kép. Nem volt rossz könyv, de mégsem érzem azt, hogy most azonnal újabb Fejős Éva könyvet kellene olvasnom, mert annyira megragadott volna a stílusa. Ja, és persze az azért még piros pont, hogy happy end-del végződött, szeretem az ilyen befejezéseket. :)

Érdekes volt az ország, az emberek jellemzése, leírása, a tánchoz való szoros kötődésük. Az biztos, hogy a kubaiak szeretnek énekelni, táncolni, tapasztalatból tudom. Még a nyolcvanas évek elején Budapesten dolgoztam, de vidéki lévén, munkásszállón laktunk. Akkoriban igen jóban voltunk Kubával, sok vendégmunkás dolgozott az országban. A szállón az alattunk lévő emeletet teljes egészében kubai vendégmunkások foglalták el. Na, ők minden este buliztak, felhallatszott az éneklés az emeletünkre is. Este 10-ig mindig eltartott a buli, de időnként éjjel kettőig is bírták. :D A magyarok nem vettek részt ezekben az éneklős, zenélős bulikban, én sem. Ma már tuti meglátogatnám őket....., akkor nem is tudom, hogy miért nem tettem. Szerintem azért, mert úgy gondoltam, ők nem beszélnek magyarul, én nem beszélek külföldiül, s tartottam tőle, hogy fogunk kommunikálni.

Kicsit földhözragadt véleményem is van a könyvről..... Nálam (és azt hiszem még elég sok átlagembernél) nem igazán jöhetne szóba az, hogy elkirándulok 1-2 hétre Kubába. Az sem merült fel, hogy a gyerek ilyesmi ajándékot kapjon érettségire. Jó, persze, értem..... tényleg fontos, hogy lássa, honnan származik az apja, lehet, valószínűleg ilyen helyzetben én is megoldanám, hogy el tudjon utazni, csak kicsit több nehézségbe ütközne, mint a könyv szereplőinél.

Gondolkodtam, hogy melyik kategóriába is kerüljön Kovács András Péter Multigáz című könyve, végül a fenti mellett döntöttem.

Az elején kellett egy kis idő, mire elkezdtem élvezni az olvasást, de aztán egész jó kis történet kerekedett ki belőle. Szórakoztató módon parodizálta ki mai világunkat, átlagembert, ügyeskedőt, hatalommal rendelkezőt, szolgáltatót, ügyfelet..... s még sorolhatnám a kategóriákat. Nem mondom, hogy nem olvastam már jobb könyvet, de az elég jó minősítés megilleti részemről. A végén még happy end is volt. :)

Na, hát ilyen könyv sok van. Végül, az egyik kedvencemet választottam: Richard Bach - Jonathan, a sirály. Már sokszor olvastam, de minden alkalommal élvezettel olvasom újra. A könyv főhőse egy sirály, aki nem elégszik meg a szokásos sirály élettel, minden sirálynál magasabbra akar szállni és minden sirálynál gyorsabban akar repülni.

Az író szerelme a repülés, ez minden könyvében visszatérő momentum. A repüléssel, illetve a repülőgép vezetéssel kapcsolatos szakkifejezések kevéssé érdekelnek, de érdekes végiggondolni a könyvei mondanivalóját.

Nem teljesen értek egyet azzal, hogy ha keményen dolgozol érte, akkor bármit el tudsz érni, én úgy gondolom, hogy igenis, vannak korlátok, de pont az ilyen könyvek segítenek abban, hogy az ember mégse mondjon le könnyen az álmairól, amire lehetőséget lát, azt próbálja megvalósítani, a nehézségek ellenére is.

Nyilván nem mindenki gondolkodik egyformán, de nem mindenkinek azonosak a lehetőségei sem. Az író a szabadságot mindennél fontosabbnak tartja, még a családnál is.A könyv mondanivalóját saját magam számára úgy fordítom le: saját lehetőségeinken belül próbáljuk megvalósítani az álmainkat, ne riadjunk vissza a nehézségektől.