Kicsit megváltoztattam a sorrendet, mert a sorban következő könyvhöz még nem született meg a vélemény és most nem volt rá időm.

Szereztem még néhány könyvet ma a könyvtárból, megvan az utánpótlás is. :)

Az eredeti listámban nem szerepelt mesekönyv, abban betiltott könyv volt. A Könyvkihívásban már mese van. Én benne hagyom mindkettőt, belefér. :)

Nagyon rég olvastam már mesét, a lányom is rég kinőtt belőle…. Nagyon jó, hogy megtaláltam Darvasi László Trapiti című könyvét, hihetetlenül jó. Van benne mese, rejtély, nyomozás, izgalom, szerelem, krimi, tökfőzelék. Nem tudom, a gyerekeknek mennyire tetszik, de én nagyon élveztem az olvasást. És, amit a mesékben nagyon szeretek: Minden jó, ha jó a vége.

A könyvtárban, amikor visszavittem a könyvtáros megjegyezte, hogy jó régi könyveket kölcsönöztem ki. S valóban 2002. a kiadás éve. Akkor még a gyerekem is olyan idős volt, hogy olvashatta volna. Nem rémlik, hogy járt nálunk akkoriban a könyv, pedig a lányom 3-4 éves korától könyvtárlátogató. Nos, én most megtaláltam és tetszett.

Leiner Laura Bábel című könyvét a 30 éven aluli író kategóriára választottam ki. A Szent Johanna gimi sorozatot hallottam már emlegetni, de konkrétan eddig elkerült minden könyve. A Bábelt rábökéssel választottam ki 2-3 könyve közül, kicsit azért fenntartással. Hát, mit mondjak...... Nagyon kellemes csalódás volt. Nagyon tetszik a stílusa, érdekes, pörgős, humoros. Időnként hangosan vihogtam olvasás közben.

A történet egy fiatal társaság fesztiválos kalandjait meséli el. A főhős blogot ír, ahol folyamatosan beszámol a történésekről. A társasággal mindenféle megtörténik, ami egy fesztiválon megtörténhet. A könyv nagyon jól visszaadja a hangulatot, élvezetes olvasmány. Nem akarok részleteket megosztani, akit érdekel, olvassa el. Mindenesetre, természetesen van benne szerelem, barátság, buli.....

Én már kinőttem a fesztiválozásból, s az én fiatalkoromban nem volt még ez ennyire divat, mégis van fesztiválélményem. A nyolcvanas évek közepén próbálkoztak azzal, hogy a fiatalságnak engedélyezzék a fesztiválon való szórakozást. Ez volt a Pusztavacsi Békefesztivál. Ez még csak egy hétvégén tartó rendezvény volt, koncertekkel, magyar zenekarokkal. Elképzelhető, hogy voltak már kísérőprogramok is a béke jegyében, már nem emlékszem, nekünk a lényeg a koncert volt és a társaság. Természetesen, ez összehasonlíthatatlan a mai fesztiválokkal, de nekünk ez óriási élmény volt. Aztán jött az elhíresült vízágyús, üvegdobálós, fesztiválozók vs. rendőrök összecsapás, és beszüntették a fesztivált.

Egy másik fesztiváljellegű összejövetel volt ebben az időszakban a Szegedi Ifjúsági Napok. Úgy tudom, ez talán még mindig megvan?! Ez kicsit más jellegű volt, mert a város szélén, kempingben volt a szállásunk, a városban többfelé voltak programok, és a kemping közelében is volt koncert. Itt három nap alatt belaktuk a várost, a városlakóknak biztos elegük volt belőlünk. Tiszta hippihangulat volt, heverésztünk a városi parkban a fűben, élveztük a szabadságot, a barátok társaságát.

Egyik évben a barátnőmmel stoppal mentünk le Szegedre és visszafelé szintén. Na, az is hatalmas élmény volt, gyakorlatilag átszeltük az országot. Odafelé csütörtök délutántól péntek délelőttig-délig tartott az út, visszafelé vasárnap déltől hétfő délig. Sokféle kocsival volt dolgunk, volt persze átlagos is, de utaztunk velorexben, egy pékárut szállító kocsi rakterébe csukva, ahová egy magyarul nem beszélő fiú tessékelt be bennünket (Később kiderült, hogy ő is stoppos volt, ő már elfoglalta a vezető melletti ülést, ezért nekünk csak hátul a péksütik között volt hely.), egy bolgár kamionban, ahol a sofőr nagyon szeretett volna beszélgetni velünk, de sehogy sem találtunk közös nyelvet, építkezésre építőanyagot szállító zilben, amivel kőbányában is jártunk...... Találkoztunk útközben egy csomó jófej emberrel, ittunk vizet gémeskútból......
Hát, ugye más világ volt még harminc éve. Nekünk ezek voltak a fiatalságunk élményei.

Ugorjuk vissza a könyvre még egy mondat erejéig, ha már erről szólna a bejegyzés, ajánlom elolvasásra azoknak, akiket érdekel a mai fiatalok élete. Hamarosan megyek könyvtárba, elhozok egy másik Leiner Laura könyvet is, megnézem, hogy a többi is hasonlóan jól megírt-e. (Ha nem lehet a kihívásba beilleszteni, akkor is.)

A fagyöngyös gyilkosság (Karácsonyi bűnügyi elbeszélések)

Karácsonykor játszódó könyvként lett kiválasztva, nem feltétlenül a szeretet a lényege a történeteknek.

Nagyon tetszett a könyv, "régimódi" történeteket tartalmaz. A szerzők között van például (többek között) Agatha Christie és Sir Arthur Conan Doyle is. Talán egy olyan történet volt, ami annyira nem tetszett, a többit mind nagyon élveztem.

Egy kis könyvtárban akadt a kezembe Vass Virág Sokszor csókol India című könyve. A Metropolban el szoktam olvasni az írásait, kíváncsi voltam, milyen a könyve.

Hááát, a többi könyvét nem fogom elolvasni. (Tudom: hát-tal nem kezdünk mondatot.)

Két különböző kultúrából érkező nő magánéleti problémáiról szól a könyv, mindketten a másik életét tartják könnyebbnek, s a saját problémájukat nagyobbnak. A magyar lány kicsit nyafogós, terézanyus, az indiai lány megpróbál megfelelni az elvárásoknak, aztán, amikor végképp bebizonyosodik, hogy nem megy tovább az az élet, amit él, akkor változtat.

Egyszer elmegy, de nem voltam tőle elragadtatva.

Rájöttem, hogy szinte minden bejegyzésem úgy kezdődik: "Sokat gondolkodtam, hogy mit is válasszak".... De olyan nagy a választék, hogy tényleg sokat keresgélek, meg válogatok. Annyi érdekes könyvet találtam közben, hogy a jövő évi olvasás is biztosítva van. 

Ez a bejegyzés is így indul: sokat gondolkodtam, hogy mit is válasszak trilógiaként. Több könyv is felmerült nálam szóbajöhetőként, aztán, azért is, mert a könyvtárban ez volt a legkönnyebben hozzáférhető, a "Hercegnő-trilógiát" választottam. Ezek a könyvek: Jean Sasson A fátyol mögött, A hercegnő lányai, Királyi sivatag.

Kicsit kettősség van bennem a könyvekkel kapcsolatban. Egyrészt, a regények nagyon tetszettek, nagyon érdekesek. Olyan világról szól, amelybe nem tudnánk egyszerűen bepillantást nyerni, csak ilyen könyveken keresztül. Nagyon jó az írónő stílusa, tényleg olvastatja magát a könyv. Amikor a harmadik kötet végére értem, azon gondolkodtam, szívesen olvasnám tovább, a későbbiekben mi történt még a családdal, mi lett a hercegnő lányainak a sorsa......

Ami negatív érzéseket váltott ki bennem az olvasás során..... A főhős és családja olyan hihetetlen gazdagságban élnek, amit mi elképzelni sem tudunk. A könyvekben, kötetről kötetre a hercegnő ezzel "kérkedett", hogy hány palotájuk van a világ különböző országaiban, mennyi magánrepülőgépük, szolgájuk..... A hercegnő végig azon siránkozik, hogy milyen szörnyű a helyzetük a nőknek az országukban. Félreértés ne essék, természetesen elítélem a nők férjhez kényszerítését, az erőszakot, a megkövezést, vagy "nőszobába" zárást. Fontos az is, hogy ezekre a dolgokra felhívják a világ figyelmét, hogy ilyesmi létezik. Nem ezekről van szó, hanem arról, hogy a hercegnő a saját helyzetét is szörnyűnek érzi, holott jó fej férje van, elképzelhetetlen vagyonuk, a szolgák lesik minden kívánságát.....

Amikor részt vettek a mekkai zarándoklaton, vagy amikor kimentek a sivatagba, mindezt hatalmas luxus közepette tették meg. Amikor Szultána először találkozott a kiválasztott vőlegényével, pánikba esett, hogy mit vegyen fel és azonnal magángépen Londonba kellett utazniuk, hogy napokig a Harrodsban vásároljanak.

A regényből ki is tűnt, hogy ő nem engedne ebből a luxusból, hiszen ez nekik jár (!), csak legyen több joguk a nőknek.

Kissé felháborított, hogy három köteten keresztül azon siránkozik, hogy mennyire akar segíteni a rászoruló nőkön, aztán amikor például a londoni palotájukban szolgáló egyiptomi lánynak segíthetne, akinek az az álma, hogy orvos legyen, de most náluk szolgál két munkakörben, hogy az egyetemen tanuló bátyját támogassa, eszébe sem jut, hogy segíthetne neki. Dzsáda úgy gondolja, hogy amikor a bátyja végez az egyetemen, akkor majd visszakapja tőle ezt a támogatást és ő is elkezdheti a tanulást. Ezt Szultána a következővel intézi el: "Sajnos gyanítottam, hogy Dzsáda álma sosem teljesül, mivel tanulmányai befejeztével a bátyja majd valószínűleg megnősül. Azután pedig mindaz, amire feleségének és gyermekeinek szüksége van, előbbre való lesz számára, mint a húga." Véleményem szerint itt lett volna a lehetőség, hogy segítsen egy nőn, az, hogy támogassa Dázsda és testvére tanulmányait, az ő vagyonukhoz képest olyan elenyésző lett volna, hogy észre sem veszik.

Ezektől függetlenül, nagyon élvezetes, izgalmas olvasmány, ajánlom bárkinek elolvasni, aki kedveli a más országok kultúrájába bepillantást engedő történeteket.

Nehezen jön össze ez az ijesztő könyv kategória..... :D Először elővettem egy könyvet a lányom polcáról, R. L. Stine Óvakodj a hóembertől! című könyvét, a Libabőr sorozatból. Szörnyű volt. Igaz, hogy gyerekkönyv, de hát a Harry Potter is az, mégis jó. Na jó, ezt nem kellett volna összehasonítani.

Szóval, a könyv egy kislányról szól, aki a nagynénjével él és Chicagóból Sherpiába költözik, ahol egy elvarázsolt, szörnyű hóember ijesztgeti az ott lakókat. Ebből bontakozik ki a történet, ami rettenetesen együgyű.

Szintén a könyvespolcról került le Jonathan Herbert Boldog Halálnapot! című könyve, amely a fülszöveg szerint rettenetes történeteket tartalmaz. A történetek nagyon érdekesek, "poénosak", de nem annyira rettenetesek. Aki ismeri a rövid, meghökkentő történeteket, azoknak ajánlom az elolvasását.

Mindenesetre a könyvek a "bónusz" kategóriába kerültek, az ijesztő majd más lesz.

A szekrény mélyén megbújó egyik könyvemet olvastam el ehhez a ponthoz: Christine Nöstlinger Órarend randevúval.

Nem most íródott már a könyv, ráadásul túl sokat nem olvasunk az osztrák tinédzserek világáról. Régebben már olvastam a könyvet, de igazság szerint már egyáltalán nem emlékeztem rá.

Anika 14 éves, lázadó tinédzser, nehezen jön ki a szüleivel, gyerekesnek találja az osztálytársait....Szívesebben van a hetedikesekkel, akik befogadják a társaságukba. Közülük az egyik fiú tetszik Anikának, bebeszéli magának, hogy a fiúnak is tetszik. Van egy másik hetedikes fiú, akinek Anika tetszik. A családi balhékról, iskolai ügyekről, fiúkról szól az aránylag rövid történet.

Néha kicsit idegesítő a főhős kislány, valószínűleg azért mert már rég kinőttem a kamaszkorból, de azért tulajdonképpen élvezhető a könyv.

Megy az olvasás ezerrel, szimultán olvasok két könyvet, egyik kicsit keserédes, a másik bulis, jól kiegészíti egymást. Igaz, most csak késő este jut rá időm, meg munkából hazafelé jövet, a buszon, de mivel mindkét könyv nagyon tetszik, haladok. :)

Rájöttem, hogy egy csomó könyv véleményem így kezdődik, mint ez is: sokáig gondolkodtam..... De tényleg így van. Vannak olyan kategóriák, amelyeknél túl sok a választható könyv, nehéz eldönteni, melyik is legyen az igazi. Persze, jövőre is fogunk olvasni, akkor majd jöhet a többi. :D

Sokáig gondolkodtam, melyik legyen az a könyv, amelyet ehhez a kategóriához választok. Sokfelé szeretnék eljutni, mi is legyen az az egy.... Először egzotikus, távoli tájakban gondolkodtam, aztán valahogy eszembe jutott ez a könyv, amit valamikor régen már olvastam, és azonnal megvolt a döntés. Peter Mayle: Egy év Provance-ban. Ez lesz az!
A könyv olyan szeretettel írja le Provance-t, hogy azonnal indulni szeretnék, hogy lássam azt a könyéket, megismerkedjek az emberekkel, felvegyem az ottani nyugalmas életritmust. Az író stílusa nagyon tetszik, élvezetesen, humorral írja le a történéseket. Nagyon tetszik, hogy a kellemetlenségekről, kényelmetlenségekről is abszolút pozitívan ír, s annak ellenére, hogy nem minden történik a terveik szerint, mindenből kihozzák a legjobbat.
Szorosan nem ide tartozik ugyan (vagy mégis :) ), de a Bor, mámor, Provance c. film is nagyon tetszett, már többször is láttam. A könyvet még nem olvastam, de ami késik.....
Röviden a véleményem a könyvről: Imádom!

Több könyvet is néztem, abban a kategóriában, ami a születésem évében jelent meg, volt néhány szimpatikus, úgy gondoltam, azokból választok majd. Azonban a véletlen úgy hozta, hogy egy régiségvásárban nézelődve kezembe akadt az Árvíz 1965. című kiadvány. Ebből tudtam meg, hogy a születésemkor hatalmas árvíz volt Magyarországon, soha nem látott méretekben és tartósságban öntött ki a Duna. Én az ország másik részében élek, ezt a részt az árvíz nem érintette.

A kötet a Kossuth Kiadónál jelent meg, az abban publikáló szerzők, valamint a kiadásban részt vevő egyéb dolgozók a munkájukkal járultak a gyűjtéshez, a közös mű jövedelmét ajánlották fel az árvízkárosultak javára.

A kötetben az írók mellett képzőművészek, fotósok, költők is megjelentették alkotásaikat.

Érdekesek voltak a kötetben megjelent írások, képek. Elsősorban természetesen az, hogy mekkora pusztítást végzett a víz, valamint, hogy mekkora összefogás valósult meg, annak érdekében, hogy ne legyen még nagyobb kár, még nagyobb tragédia.

Az írások változatosak voltak, volt jónéhány, ami főleg a védekezésben részt vevő emberek, szakemberek, katonák, rendvédelmisek, civilek munkáját dicsőíti – amely emberfeletti munka természetesen minden elismerésre méltó, de a többedik ilyen jellegű írás már nem annyira élvezetes.

Voltak viszont olyan írások, amelyek személyesebb oldalról közelítették meg az áldozatos munkát és a helytállást, ezek jobban tetszettek. Ilyen volt például Szentiványi Kálmán, Fehér Klára vagy Szilvási Lajos írása. Ez nem azt jelenti, hogy a többi nem tetszett, de ezek különösen.

Érdekes volt a kötet, örülök, hogy rátaláltam, ez egy újabb adalék, hogy milyen történések is voltak a születésem évében. Ettől függetlenül, valószínűleg a korábban kinézett köteteket, amelyek szintén 1965-ben jelentek meg, később el fogom olvasni.

Kissé (vagy nem is annyira kissé) le vagyok most maradva a dokumentálással, de majd igyekszem behozni. Már korábban is gondoltam rá, hogy csinálok egy listát az elolvasott könyvekről, ahol egy felsorolásban szerepel mindegyik. Kategória nincs hozzárendelve, csak szerző, cím és megszámozva, hogy hol is tartok az olvasásban. A lista folyamatosan frissülni fog, ahogy olvasom a könyveket.

1. Sebes T. Antal: Segítség! Megnősültem!

2. Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem

3. Mészáros Antónia: Az unió nomádjai

4. Remenyik Zsigmond: Különös utazás

5. Jane Austen: Lady Susan

6. Muhary Zalán: Egy tucat esztendő

7. Mons Kallentoft: Halálos nyár

8. Márkusz László, Zórád Ernő: Egri csillagok (képregény)

9. Vavyan Fable: Holt volt, holt nem volt.... (Banyamese)

10. George Orwell: Állatfarm Tündérmese

11. Richard Bach: Jonathan, a sirály

12. Kovács András Péter: Multigáz

13. Fejős Éva: Cuba Libre

14.Kerstin Gier: Férfiak és egyéb katasztrófák

15. Janikovszky Éva: Aranyeső

16. Ben Aaronovitch: London folyói

17. Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó 

18. Selmeczi Mari: Randevú a Broadwayn

19. John Green: Alaska nyomában

20. Anne Frank naplója

21. Árvíz 1965.

22. Peter Mayle: Egy év Provance-ban

23. Christine Nöstlinger: Órarend randevúval

24. R. L. Stine: Óvakodj a hóembertől!

25. Boldog Halálnapot!

26. Jean Sasson: A fátyol mögött, A hercegnő lányai, Királyi sivatag (trilógia)

27. Vass Virág: Sokszor csókol, India!

28. A fagyöngyös gyilkosság (Karácsonyi bűnügyi elbeszélések)

29. Leiner Laura: Bábel

30. Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb

31. Darvasi László: Trapiti

32. Varga Domokos: Kamaszkrónika

33. Lázár Ervin: Berzsián és Dideki

34. Robert Merle: Üvegfal mögött

35. Carole Matthews: Csokoládéimádók diétája

36. Alyson Noel: Evermore Mindörökké

37. M. C. Beaton: Agatha Raisin és a tenyérbe mászó turista

38. Leiner Laura: Akkor szakítsunk

39. Rados Virág: In flagranti (Forró fürdő, hideg zuhany)

40. Antoine de Saint-Esupéry: A kis herceg

41. Piper Kerman: Orange is the new black - Túlélni a női börtönt

42. Jay Asher & Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk

43. Örkény István: Egyperces novellák

44. Vámos Miklós: Szitakötő

45. Edgar Allan Poe: Elveszett lélegzet

46. Debbie Macomber: Szerelmes sorok

47. Richard Castle: Hőhullám

48. Joanna Trollope: A pap felesége

49. Bárdos András: Ítélet

50. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából

51. A. M. Aranth: A Liliom Kora

52. Karinthy Frigyes: Így írtok ti

53. Tokaji Zsolt: Szólítsatok Brad Pittnek

54. Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

55. Ulla-Carin Lindquist: Evezők nélkül

56. Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai

Így azt is látom, mennyire vagyok lemaradva a dokumentálással. (Nagyon.) És legalább követni tudom, melyik könyvekről kell még írnom. Szerintem, egész jól állok, bár, ezek nem mind részei a kihívásnak, van benne néhány bónusz könyv is.

Holnap folytatom a könyvek véleményezését, úgy látom, az Árvíz 1965. következik.