Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című könyvét  semmiképpen sem akartam kihagyni a listámról. Imádom, már jópárszor elolvastam és biztosan el is fogom még. Utoljára már évekkel ezelőtt került a kezembe, ideje volt újraolvasni.

A rókás idézetet szinte mindenki ismeri és idézgeti, de úgy gondolom, sokkal kevesebben vannak, akik valóban olvasták a könyvet.

Véleményem szerint nem gyerekkönyv, de a felnőttek meg esetleg azért nem olvassák el, mert „mese”. Nem mese, hanem elgondolkodtató történet a világunkról.

Amikor elolvasom, mindig újra szembesülök azzal, hogy valóban így működünk. Felnövünk és csupán a látszat érdekel bennünket, nem marad időnk arra, hogy mélyebben megismerjünk embereket, dolgokat. Folyton rohanunk, nem érünk rá beszélgetni a barátainkkal, rosszabb esetben a családunkkal, gyerekeinkkel sem.

Gondoljunk bele, ha a gyerekünk elmeséli, hogy van egy új barátja, mi jut eszünkbe „fölnőtt” szülőként? Hol lakik, kik a szülei, hol dolgoznak, mennyit keresnek, milyen a házuk….. Pont, ahogy a könyvben is szerepel. Aztán gondoljunk bele abba (ha még emlékszünk), hogy mi volt az, ami érdekelt a gyerekkori barátunkban, barátainkban? Legkevésbé az, hogy hol dolgoznak a szülei, de még az sem, hogy az iskolában jó vagy rossz tanuló-e. Ha valóban kedvelünk valakit, akkor azt a belső tulajdonságaiért kedveljük. A többi csak látszatbarátság.

S az is ugye mennyire találó mai világunkra, hogy nincs időnk semmire?! A barátainkkal az interneten tartjuk a kapcsolatot, nincs idő leülni egy jó beszélgetésre, mert folyton rohanunk. Sajnos, itt már a gyerekek is „fertőzöttek”. Sok a tanulnivaló, sok a különóra, egyébként meg sokkal kényelmesebb a gép előtt ülni és azt hinni, hogy ez a való élet.

Magunkba kellene néznünk és a „fontos ember” mögött megkeresni a valaha volt gyereket és néha az ő szemével nézni a világot. A gyerekeinket pedig meg kellene tanítani gyereknek lenni, hagyni kellene nekik időt, hogy gyerekek legyenek.

Tisztában vagyok vele, hogy a mai világban fontos, hogy valaki jól képzett legyen, de a boldogsághoz az emberi kapcsolatok is fontosak, azokra pedig csak úgy tudunk szert tenni, ha időt szánunk rá.

Rövidke kis történet, (számomra) sírós véggel. Érdemes időt szánni arra, hogy elolvassuk és megtaláljuk benne a mélyebb értelmet, s végiggondoljuk hogy valóban mennyi igazság rejlik benne.