Janikovszky Éva: Aranyeső

A könyv nem is gyerekkorom könyve, hanem jóval korábbi. Amikor játszódik, még talán anyám sem született meg, pedig én is jó sok évet megéltem már.
Szeretek régi könyveket olvasgatni: amire már emlékszem, azon nosztalgiázni, ami még korábbi időről szól, azon elgondolkodni, hogy milyen is lehetett akkor.
 Az általam olvasott könyv kiadása 1962, ám sokkal korábban íródott. A főhőse egy 18 éves lány.A könyvet olvasva minden életkorban biztos, hogy más-más gondolatok születnek meg az emberben. Nekem,  amíg olvastam, végig az járt a fejemben: ebben az időben ennyire fontos volt, hogy minél hamarabb férjhez menjen egy lány? Némelyek minden áron, mások pedig keresik az "igazit", lehetőleg azonnal. Ha belegondolunk, hogy ötvenegynehány év alatt mennyit változott a világ..... Ma már szinte alig van olyan fiatal lány, aki 18 évesen férjhez megy. Az "igazit"persze keresik sokan, és ha nem találják, megelégszenek az "elég jó"-val is, de mindez nem 18 évesen zajlik le, hanem jóval később. Még az én fiatalkoromban is más volt mint ma, volt néhány olyan osztálytársam, aki az érettségikor (a 30 éves érettségi találkozón már túl vagyunk) menyasszony volt és utána hamar férjhez ment.
Aranyosak voltak az ápolónő képzős lányok, akik gyerekek tudtak lenni még 17-19 évesen is. A főhős minden vonzó fiúban, fiatalemberben azonnal az "igazit" látja, pár hetes ismeretség után már várja a lánykérést. Aztán, persze beüt a happy end.
A történet másik vonulata, a hivatáskeresés. Na, ez ma is így megy, milyen sokan vannak, akik nem tudják eldönteni 18 évesen sem (amikor már legalább másodszor kerül választás elé a fiatal), hogy mivel szeretnének foglalkozni a későbbi életükben. Ma már ugye gyakran az is előfordul, hogy az ember 30-40-50 évesen vált hivatást. Régen azért ez nem így volt. Amit fiatalon kiválasztottak, nagy valószínűséggel azt csinálták egész életükben. Szerencsés esetben szerették is csinálni. Régebben munkahelyet sem váltottak úgy az emberek, mint ma. Régebbi munkahelyemen, sőt a mostanin is sokan voltak/vannak olyanok, akiknek első munkahelyük. Akkoriban meg is becsülték azokat az embereket, akik hűségesek voltak a céghez, ahol dolgoztak. Az én korosztályomnál már nem meglepő, ha több munkahelye is volt az évek során, de van olyan ismerősöm, aki fiatalabb tőlem egy-két évvel, s első munkahelyén dolgozik már 30 éve. A könyvre visszatérve: a főhős sem tudja, hogy mihez is szeretne kezdeni az életével, hirtelen felindulásból választ ki valamit, aztán a regény végére úgy tűnik, meg is szereti, úgy érzi, jó helyen van.
Akit érdekel, hogy hogyan éltek nem olyan túl régen az emberek, érdemes elolvasni ezt a könyvet is, illetve ezen kívül is van még választék. Ne felejtsük el teljesen, hogy a közelmúltban hogyan éltek elődeink, hogyan gondolkodtak, mi volt számukra fontos.....