Ajjaj, nagyon le vagyok maradva! Szerencsére nem az olvasással, csupán a dokumentálással. Most aztán szedhetem össze a gondolataimat, hogy miket is olvastam az előző hetekben. Mert olvastam ám sok mindent..... Például megvan a trilógia is, amin sokat gondolkodtam, mi legyen, végül jól választottam. De erről majd később....

Jöjjön az a kategória, amely olyan könyvről szól, amelyet már többször elkezdtem olvasni, de valami miatt nem sikerült a végére érnem. Ebbe a kategóriába soroltam be az Anne Frank naplóját.

A könyvről valamikor gyerekkoromban hallottam először, s akkor igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Valamiért mégsem tudtam elolvasni, már nem emlékszem, mi volt az oka, hiszen ötéves koromtól kezdve folyamatosan járok könyvtárba, tehát a lehetőség valószínűleg adott lett volna.
Néhány éve megvettük a könyvet, mert a lányom is el akarta olvasni, s ő, bár szintén jár könyvtárba, mégis szívesebben veszi meg inkább a könyveket. Akkor elkezdtem olvasni, de nem igazán nyerte el a tetszésemet, valahol félbehagytam. Azóta már többször tervbe vettem az elolvasását, végül most jött el a megfelelő alkalom.
Igazából most sem tetszett. Felemás érzésekkel olvastam, természetesen megrendítő az, hogy emberek ezreit kegyetlenül kivégeztek, vagy elpusztultak a haláltáborokban, s azokra az emberekre is ez a sors várt, akiket a könyvben megismertünk.
A napló egy idő után eléggé egyhangúvá vált, bár nyomon követhettük, ahogyan a bőségből szűkölködés lett, ahogyan a kényszerűségből összezárva élő emberek egyre többet vitatkoznak......
Olvasás közben nem azt éreztem, hogy ezt a könyvet egy 13 (majd 14-15) éves lány írja, egyáltalán nem olyan volt a stílusa, a hangvétele. Érthető, hogy felmerültek kételyek a napló hitelességét illetően. A vizsgálatok azonban igazolták az eredetiségét.
A negatív véleményem ellenére azonban érdemes elolvasni, hogy képet kapjunk, hogyan próbálták átvészelni a háborút, próbáltak életben maradni azok, akiket pusztán a származásuk miatt ítéltek halálra.