Több könyvet is néztem, abban a kategóriában, ami a születésem évében jelent meg, volt néhány szimpatikus, úgy gondoltam, azokból választok majd. Azonban a véletlen úgy hozta, hogy egy régiségvásárban nézelődve kezembe akadt az Árvíz 1965. című kiadvány. Ebből tudtam meg, hogy a születésemkor hatalmas árvíz volt Magyarországon, soha nem látott méretekben és tartósságban öntött ki a Duna. Én az ország másik részében élek, ezt a részt az árvíz nem érintette.

A kötet a Kossuth Kiadónál jelent meg, az abban publikáló szerzők, valamint a kiadásban részt vevő egyéb dolgozók a munkájukkal járultak a gyűjtéshez, a közös mű jövedelmét ajánlották fel az árvízkárosultak javára.

A kötetben az írók mellett képzőművészek, fotósok, költők is megjelentették alkotásaikat.

Érdekesek voltak a kötetben megjelent írások, képek. Elsősorban természetesen az, hogy mekkora pusztítást végzett a víz, valamint, hogy mekkora összefogás valósult meg, annak érdekében, hogy ne legyen még nagyobb kár, még nagyobb tragédia.

Az írások változatosak voltak, volt jónéhány, ami főleg a védekezésben részt vevő emberek, szakemberek, katonák, rendvédelmisek, civilek munkáját dicsőíti – amely emberfeletti munka természetesen minden elismerésre méltó, de a többedik ilyen jellegű írás már nem annyira élvezetes.

Voltak viszont olyan írások, amelyek személyesebb oldalról közelítették meg az áldozatos munkát és a helytállást, ezek jobban tetszettek. Ilyen volt például Szentiványi Kálmán, Fehér Klára vagy Szilvási Lajos írása. Ez nem azt jelenti, hogy a többi nem tetszett, de ezek különösen.

Érdekes volt a kötet, örülök, hogy rátaláltam, ez egy újabb adalék, hogy milyen történések is voltak a születésem évében. Ettől függetlenül, valószínűleg a korábban kinézett köteteket, amelyek szintén 1965-ben jelentek meg, később el fogom olvasni.