Leiner Laura Bábel című könyvét a 30 éven aluli író kategóriára választottam ki. A Szent Johanna gimi sorozatot hallottam már emlegetni, de konkrétan eddig elkerült minden könyve. A Bábelt rábökéssel választottam ki 2-3 könyve közül, kicsit azért fenntartással. Hát, mit mondjak...... Nagyon kellemes csalódás volt. Nagyon tetszik a stílusa, érdekes, pörgős, humoros. Időnként hangosan vihogtam olvasás közben.

A történet egy fiatal társaság fesztiválos kalandjait meséli el. A főhős blogot ír, ahol folyamatosan beszámol a történésekről. A társasággal mindenféle megtörténik, ami egy fesztiválon megtörténhet. A könyv nagyon jól visszaadja a hangulatot, élvezetes olvasmány. Nem akarok részleteket megosztani, akit érdekel, olvassa el. Mindenesetre, természetesen van benne szerelem, barátság, buli.....

Én már kinőttem a fesztiválozásból, s az én fiatalkoromban nem volt még ez ennyire divat, mégis van fesztiválélményem. A nyolcvanas évek közepén próbálkoztak azzal, hogy a fiatalságnak engedélyezzék a fesztiválon való szórakozást. Ez volt a Pusztavacsi Békefesztivál. Ez még csak egy hétvégén tartó rendezvény volt, koncertekkel, magyar zenekarokkal. Elképzelhető, hogy voltak már kísérőprogramok is a béke jegyében, már nem emlékszem, nekünk a lényeg a koncert volt és a társaság. Természetesen, ez összehasonlíthatatlan a mai fesztiválokkal, de nekünk ez óriási élmény volt. Aztán jött az elhíresült vízágyús, üvegdobálós, fesztiválozók vs. rendőrök összecsapás, és beszüntették a fesztivált.

Egy másik fesztiváljellegű összejövetel volt ebben az időszakban a Szegedi Ifjúsági Napok. Úgy tudom, ez talán még mindig megvan?! Ez kicsit más jellegű volt, mert a város szélén, kempingben volt a szállásunk, a városban többfelé voltak programok, és a kemping közelében is volt koncert. Itt három nap alatt belaktuk a várost, a városlakóknak biztos elegük volt belőlünk. Tiszta hippihangulat volt, heverésztünk a városi parkban a fűben, élveztük a szabadságot, a barátok társaságát.

Egyik évben a barátnőmmel stoppal mentünk le Szegedre és visszafelé szintén. Na, az is hatalmas élmény volt, gyakorlatilag átszeltük az országot. Odafelé csütörtök délutántól péntek délelőttig-délig tartott az út, visszafelé vasárnap déltől hétfő délig. Sokféle kocsival volt dolgunk, volt persze átlagos is, de utaztunk velorexben, egy pékárut szállító kocsi rakterébe csukva, ahová egy magyarul nem beszélő fiú tessékelt be bennünket (Később kiderült, hogy ő is stoppos volt, ő már elfoglalta a vezető melletti ülést, ezért nekünk csak hátul a péksütik között volt hely.), egy bolgár kamionban, ahol a sofőr nagyon szeretett volna beszélgetni velünk, de sehogy sem találtunk közös nyelvet, építkezésre építőanyagot szállító zilben, amivel kőbányában is jártunk...... Találkoztunk útközben egy csomó jófej emberrel, ittunk vizet gémeskútból......
Hát, ugye más világ volt még harminc éve. Nekünk ezek voltak a fiatalságunk élményei.

Ugorjuk vissza a könyvre még egy mondat erejéig, ha már erről szólna a bejegyzés, ajánlom elolvasásra azoknak, akiket érdekel a mai fiatalok élete. Hamarosan megyek könyvtárba, elhozok egy másik Leiner Laura könyvet is, megnézem, hogy a többi is hasonlóan jól megírt-e. (Ha nem lehet a kihívásba beilleszteni, akkor is.)