A könyvtárban nézelődve akadtam rá Fejős Éva Cuba Libre című könyvére. Sokat hallottam már az írónőről, láttam a regényeit a könyvesboltban, de még egyetlen könyvet sem olvastam tőle. Erről a regényéről azt írták, hogy ez a legjobb..... Úgy gondoltam, nosza, kezdjük a legjobbal. A kategórián gondolkodtam, ugye a "nő írta", "akitől még nem olvastál" kategóriák már foglaltak, maradt az "ahová el szeretnél jutni" és a "másik országban játszódik" kategória. Az első is szóba jöhetett volna, szó se róla, nem tiltakoznék nagyon, ha eljuthatnék Kubába, de mégsem érzetem, hogy ezt kell választanom erre a kategóriára. Van már oda is elképzelésem, közelebbi ország, kevésbé egzotikus, de mégis...... :) Aztán, majd meglátjuk, lehet, addigra találok valami mást. :)

Szóval, hogy a könyvről is írjak. Érdekes a történet, jól ír az írónő. Olvastatta magát a könyv, mert kíváncsi voltam a végkifejletre. Az elején kissé nehezen lehetett követni a történetet, mivel több szálon fut, néha összezavarodtam, hogy akkor most ki beszél, kivel, meg ki, hol van, vagy mi is van most. Aztán persze összeállt a kép. Nem volt rossz könyv, de mégsem érzem azt, hogy most azonnal újabb Fejős Éva könyvet kellene olvasnom, mert annyira megragadott volna a stílusa. Ja, és persze az azért még piros pont, hogy happy end-del végződött, szeretem az ilyen befejezéseket. :)

Érdekes volt az ország, az emberek jellemzése, leírása, a tánchoz való szoros kötődésük. Az biztos, hogy a kubaiak szeretnek énekelni, táncolni, tapasztalatból tudom. Még a nyolcvanas évek elején Budapesten dolgoztam, de vidéki lévén, munkásszállón laktunk. Akkoriban igen jóban voltunk Kubával, sok vendégmunkás dolgozott az országban. A szállón az alattunk lévő emeletet teljes egészében kubai vendégmunkások foglalták el. Na, ők minden este buliztak, felhallatszott az éneklés az emeletünkre is. Este 10-ig mindig eltartott a buli, de időnként éjjel kettőig is bírták. :D A magyarok nem vettek részt ezekben az éneklős, zenélős bulikban, én sem. Ma már tuti meglátogatnám őket....., akkor nem is tudom, hogy miért nem tettem. Szerintem azért, mert úgy gondoltam, ők nem beszélnek magyarul, én nem beszélek külföldiül, s tartottam tőle, hogy fogunk kommunikálni.

Kicsit földhözragadt véleményem is van a könyvről..... Nálam (és azt hiszem még elég sok átlagembernél) nem igazán jöhetne szóba az, hogy elkirándulok 1-2 hétre Kubába. Az sem merült fel, hogy a gyerek ilyesmi ajándékot kapjon érettségire. Jó, persze, értem..... tényleg fontos, hogy lássa, honnan származik az apja, lehet, valószínűleg ilyen helyzetben én is megoldanám, hogy el tudjon utazni, csak kicsit több nehézségbe ütközne, mint a könyv szereplőinél.