Joanna Trollpoe A pap felesége című könyvét a barátnőm ajánlotta, azt mondta, ő a nyári szabadsága alatt egy nap alatt elolvasta. Nekem azért kicsit hosszabb időt vett igénybe az elolvasása, igaz nem is voltam szabadságon.

Először zavart, hogy minden az egyház, a templom, a hívők, a parókia körül forog. Ez egy tőlem nagyon távol álló világ. Amikor sikerült elvonatkoztatnom, és a szereplőkre a szerepeiktől függetlenül, mint emberekre figyelnem, már sokkal jobban lekötött a könyv. Hiszen bármilyen közegben előfordulnak férjek, akik saját maguk számára akarják kisajátítani a feleségüket, s feleségek, akik eleinte ezt vállalhatónak, sőt helyesnek érzik, aztán meg már nincs erejük kitörni.

Az írónő jól ábrázolta az emberi kapcsolatokat családon belül és kívül, a megromló házasságot. Régebben sokkal könnyebben ítélkeztem: ha valaki nem érzi magát jól a házasságában, ki kell lépni belőle. Meg hogy szeretőt tart valaki.... Hát, ha talált mást, jobbat, akkor őt kell választania. Aztán teltek az évek, egyre több tapasztalattal lettem gazdagabb és már sokkal árnyaltabban látom az életet, sokkal jobban megértem az emberek cselekedeteit. Hiszen egy házasságból, még ha nem is működik már jól, nem egyszerű kilépni. A házastársakat összetartja a lakás, a gyerekek, a megszokás, vagy bármi más, de bátorság kell kilépni belőle. Anna is nehezen jut elhatározásra, s amikor végre dönt, akkor az események nem várt irányba fordulnak.

Kellemes, olvasmányos, ezen kívül elgondolkodtató történet.

Szeretem a jól végződő történeteket, ezért a vége is tetszett.

Éééééés, megvan az első könyv 2016-ra. Nemcsak kiválasztva, épp az előbb be is fejeztem az elolvasását. Persze, a véleményezés csak az után kezdődik, hogy végre utolérem magamat és befejezem a 2015. évben elolvasott könyvek véleményének feltöltését.

A konyvkihivas.hu oldalon 2016-ban is folytatódik a kihívás, de idén már nem veszem olyan komolyan, mint tavaly. Erre az évre azt terveztem be, hogy azokat a könyveket olvasom el legelőször is, amik már nem fértek bele a kihívás kategóriáiba, de itt vannak nekem a könyvespolcon összegyűjtve és olvasásra várva. Ebben a posztban gyűjtögetem majd össze ezeket, s folyamatosan frissítem. Közben meg persze, majd a véleményeket is megírom. Kezdjük is el írni a listát.

Könyvlistám 2016.

1. Nagy Franciska         Kísértetfogadó

2. Laini Taylor               Füst és csont leánya (egyik nyereménykönyvem a könyvkihíváson)

Richard Castle Hőhullám című könyvét azért választottam ki, mert Castle sorozat rajongó vagyok. A sorozatot már régóta nézem, de igazából csak most, a kihívás alatt tudtam meg, hogy tényleg vannak ilyen könyvek.

Még megszerezni sem volt könnyű, mert megvenni nem akartam, a könyvtárban nem volt meg, egyik kolléganőm adta kölcsön, de neki is az anyukájának van meg.

Nos, azt kell mondjam, a sorozat jobban tetszik, mint a film. Ráadásul, mivel úgy olvastam, hogy a sorozatból már több évadot megnéztem, nem tudtam volna elvonatkoztatni a filmbéli szereplőktől, szóval olvasás alatt őket láttam a történetben. Így más, mint amikor az ember saját fantáziájára van utalva olvasás közben.

Jó volt azért a könyv, érdekes volt, de mégis inkább a sorozatot választom. Úgy tudom, akitől ezt a könyvek kölcsönkaptam, megvan egy másik Castle könyv is, lehet, azt még kölcsönkérem tőle.

A könyvre olyan kategórián belül esett a választásom, ahol ez egy elfogadható könyvnek látszott. Az anyám nem egy könyvmoly, fogalmam sincs, mi tetszene neki.

Debbie Macomberneve ismerős volt a Cédrusliget sorozatból. Nem olvastam még semmi sem tőle, a Cédrusligetet filmet néztem és nem volt rossz. Ezért gondoltam, hogy belevágok a Szerelmes sorok című könyvbe.

El lehetett olvasni, de túl szirupos volt….

A saját történetén kívül két pár történetét ismerhetjük meg, akik a panzióban szállnak meg. A fiatal lány anyja nagyon idegesítő volt, ahogy rátelepedett a lányára. A másik párnál meg a férj volt antipatikus.Megismertük a problémáikat, aztán persze minden jól végződött.

Jo Marie oldaláról hiányérzetem volt, hogy Mark múltját nem ismerhettük meg, de aztán rájöttem, hogy ez egy sorozat első kötete, tehát valószínűleg a későbbiekben erre is fény derül. Ezt valószínűleg már nem fogom megismerni, annyira nem nyűgözött le, hogy kíváncsi legyek a folytatásra.

Edgar Allan Poe Elveszett lélegzet című könyve már nagyon régóta megvan nekem, és amiért az ijesztő kategóriába soroltam, az első olvasás élménye….

Több rövid történet szerepel benne, van amelyik ijesztő, van amelyik kevésbé az. De, mindegyik eléggé nyomasztó.

A számomra emlékezetes novella a Morgue utcai kettős gyilkosság. Nem írom le a történetet, annyi csak, hogy már a gyilkosság is eléggé kegyetlen, de a végén a csattanó…. A történet elolvasása után egy ideig nem mertem nyitott ablaknál aludni, annyira nyomot hagyott bennem. Pedig szeretem a krimiket, könyvben is és filmen is. És nem jellemző, hogy bármelyik is zavart volna az alvásban. Ez valahogy túlságosan megérintett.

Az újabb olvasáskor már nem volt rám ilyen hatással. :)

Éééés, megvan. Elolvastam a lista szerinti utolsó könyvet is. Sosem gondoltam volna, hogy az Dosztojevszkij lesz..... De erről majd akkor, ha ahhoz a ponthoz érek. A konyvkihivas.hu-ra feltöltöttem már a véleményemet, ide majd egy kibővített változat kerül. Előbb-utóbb..... :)

Vámos Miklós Szitakötő című könyvét már olyan régen elolvastam, most gyorsan átfutottam pár posztot, hogy tényleg nem tettem még fel a véleményt?! Úgy látszik, tényleg nem. Hát akkor jöjjön:

Egy könyv az életre szóló barátságról, összetartozásról. Nagyon tetszett! A szereplők idősebbek tőlem, a korszakok nagy része, amelyben megjelennek mégis ismerős. Megható az a kapcsolat, ami 6 évesen született és egy életre összetartja őket, túlél korszakokat, magánéleti problémákat, egymás közötti feszültségeket, politikát.

A történet csupán annyiban áll távolabb tőlem, hogy abban az időszakban, amikor a szereplők fiatalok voltak, még nem volt megszokott, hogy mindenki főiskolára, egyetemre megy. Sőt, az „én időmben” sem volt az. Legalábbis az én környezetemben. Még azt sem mondhatom, hogy biztosan Pesten más volt a helyet, mert a szereplők is vidékiek. Ezek szerint én nagyon proli környékről származom.

Ezek a fiatalok mindenféle családi háttér nélkül (majdnem) mind egyetemet végeztek és vezető beosztásúak, politikusok, pénzes, sikeres emberek lettek. (Jó, voltak mélypontjaik, amikor rosszul ment egyik-másikuknak, de nem ez volt a jellemző.)

Ha ettől eltekintek (és olvasás közben teljesen el tudtam tekinteni) és csak az emberi vonalat nézem, szenzációs a könyv, nagyon imádtam olvasni.

Az utolsó fejezet, a „Jövő körút” nekem kilóg a történetből. De a befejezés hatásos.

Aki szereti Vámos Miklóst, mindenképpen ajánlott elolvasni. Én nagyon szerettem a beszélgetős műsorait, de ez az első könyve, amit olvastam.

Amint látszik, kicsit belehúztam a dokumentálásba. Amúgy, az utolsó könyvet olvasom, tehát olvasásilag nem állok rosszul és már a konyvkihivas.hu-ra is feltöltöttem a véleményemet, de itt jól elmaradtam. Igyekszem pótolni, elvégre szabadságon vagyok. Ha most nem lesz rá időm, akkor soha. (Hiába a szabadság, repülnek az órák, a napok, annyi tervem van még, amit meg akarok csinálni ez alatt a pár nap alatt..... hajjjajj....)

Na, off vége, jöjjön a könyv. :)

Szerettem volna Robert Merle-től olvasni valamit, mivel eddig ez még kimaradt az életemből. Az Üvegfal mögött című regényére esett a választásom. Nos, vagy rossz könyvet választottam, vagy ez nagyon nem az én stílusom. Ezért is tartott ilyen sokáig az olvasás.

A történet egy francia egyetemen játszódik, ahol a diákok elégedetlenek, sokat politizálnak, a professzoroknak a legfontosabb a tekintélyük…. Ez már nem az én világom. Én úgy gondoltam, az egyetemre a diákok tanulni mennek, itt a diákok a lázadással voltak elfoglalva. Biztosan megvan ennek a háttere (igen ami nekem is lejött, pl. a mostoha körülmények az egyetemen, a tekintélyelvűség), de a mélyebb okokat nem ismerem, őszintén szólva, nem is érdekel. :P (Felszínes vagyok, na. :) )

Nagyon nehezen sikerül végigküzdenem magamat a regényen, rengeteg szálon fut, rengeteg szereplővel, sokszor nem sikerült azonnal beazonosítanom, hogy éppen kiről is van szó, a neveknek is számomra hasonló a hangzása, az sem derül ki csak a névből, hogy fiú-e vagy lány. Nem tetszett. Talán majd később megpróbálkozom valamelyik másik regényével. Szerinte jóval később.

Eredetileg nem Örkény István Egyperces novelláit néztem ki ebbe a kategóriába, de azt a könyvet, amit kinéztem, sehogyan sem tudtam megszerezni. Nem tettem le azonban róla, hogy elolvasom, amint sikerül valahol rálelnem.

Évekkel ezelőtt már olvastam az egyperceseket, de hát, hol van az már.

Most élvezettel olvastam újra. Bevallom, volt olyan, amelyiket nem tudtam értelmezni, de a legtöbb igazán frappáns és elgondolkodtató.

Érdemes időnként újra elővenni, s nem feltétlenül egy lendülettel végigolvasni, hanem időt szánni rá, egy-egy novellát elolvasni, elgondolkodni rajta.

A cím és a fülszöveg alapján úgy gondoltam, tényleg valami jövőben (is) játszódó könyvről van szó. De nem igazán.

A lényeg nagyon egyszerű: Bármit teszünk ma, az kihatással van a jövőnkre. Ez van leírva a könyvben, szerintem kicsit szájbarágósan.

Nem volt annyira rossz, de a főszereplők szerintem távol álltak az „igazi” tiniktől. Túl jók voltak, túl „sterilek”. Meg az milyen már, hogy nem nézem meg, ha lehetőségem van rá, hogy kinek milyen lesz a jövője?! Ugyanmá’!

Viszont azt láthatjuk belőle, hogy volt élet a Facebook előtt is.

Amúgy meg, egy kicsit klisés tini könyv, pl. szomszéd fiú-lánnyal, akikből az egyik nem veszi észre, hogy a másik szerelmes belé..... ebből lehet, hogy én már kinőttem, azért vagyok túl kritikus vele szemben. De azért nem volt annyira rossz könyv, az „egyszer el lehet olvasni” kategóriába belefér.

Jó sokáig nem jártam errefelé, kicsit az olvasással is lemaradtam, de nem álltam azért le egészen, csak kevesebb az időm. Van, amikor úgy gondolom, meglesz a lista szerinti 50, van, amikor úgy látom, mégsem. Már kiválasztottam az összes ponthoz az olvasnivalókat, olyanokat, amik elérhetőek. Következő évre is van már egy jó kis listám, a tervezett olvasnivalóval, ez már szempontok nélkül. Vagyis, az a szempont, hogy felkeltette az érdeklődésemet.

Nos, egy fontos hírt azonnal szerettem volna megosztani, amikor történt, de el vagyok havazva..... Októberben értesítést kaptam, hogy a havi kihíváson én lettem az egyik nyertes. Két nyereménykönyvet kaptam a Kossuth Kiadó felajánlásaként: J. R. dos Santos: Salamon kulcsa és Laini Taylor: Füst és csont leánya. Ezek elolvasása is a 2016. év tervében szerepel.

Korábban mindig az volt a rendszer, hogy az elolvasott könyveket először a blogra töltöttem fel, aztán a konyvkihivas.hu-ra. Ez a rendszer most borult. Néhány napja több elolvasott könyvet felraktam a könyvkihívásra, mert nagyon le voltam maradva. Itt is le vagyok, de majd behozom a lemaradást. Itt kicsit bővebb szokott lenni a véleményezésem, mint a könyvkihíváson, oda elkészült egy néhány soros vélemény, az kicsit kibővítve kerül majd fel ide. Előbb-utóbb.