Rájöttem, hogy szinte minden bejegyzésem úgy kezdődik: "Sokat gondolkodtam, hogy mit is válasszak".... De olyan nagy a választék, hogy tényleg sokat keresgélek, meg válogatok. Annyi érdekes könyvet találtam közben, hogy a jövő évi olvasás is biztosítva van.
Ez a bejegyzés is így indul: sokat gondolkodtam, hogy mit is válasszak trilógiaként. Több könyv is felmerült nálam szóbajöhetőként, aztán, azért is, mert a könyvtárban ez volt a legkönnyebben hozzáférhető, a "Hercegnő-trilógiát" választottam. Ezek a könyvek: Jean Sasson A fátyol mögött, A hercegnő lányai, Királyi sivatag.Kicsit kettősség van bennem a könyvekkel kapcsolatban. Egyrészt, a regények nagyon tetszettek, nagyon érdekesek. Olyan világról szól, amelybe nem tudnánk egyszerűen bepillantást nyerni, csak ilyen könyveken keresztül. Nagyon jó az írónő stílusa, tényleg olvastatja magát a könyv. Amikor a harmadik kötet végére értem, azon gondolkodtam, szívesen olvasnám tovább, a későbbiekben mi történt még a családdal, mi lett a hercegnő lányainak a sorsa......
Ami negatív érzéseket váltott ki bennem az olvasás során..... A főhős és családja olyan hihetetlen gazdagságban élnek, amit mi elképzelni sem tudunk. A könyvekben, kötetről kötetre a hercegnő ezzel "kérkedett", hogy hány palotájuk van a világ különböző országaiban, mennyi magánrepülőgépük, szolgájuk..... A hercegnő végig azon siránkozik, hogy milyen szörnyű a helyzetük a nőknek az országukban. Félreértés ne essék, természetesen elítélem a nők férjhez kényszerítését, az erőszakot, a megkövezést, vagy "nőszobába" zárást. Fontos az is, hogy ezekre a dolgokra felhívják a világ figyelmét, hogy ilyesmi létezik. Nem ezekről van szó, hanem arról, hogy a hercegnő a saját helyzetét is szörnyűnek érzi, holott jó fej férje van, elképzelhetetlen vagyonuk, a szolgák lesik minden kívánságát.....
Amikor részt vettek a mekkai zarándoklaton, vagy amikor kimentek a sivatagba, mindezt hatalmas luxus közepette tették meg. Amikor Szultána először találkozott a kiválasztott vőlegényével, pánikba esett, hogy mit vegyen fel és azonnal magángépen Londonba kellett utazniuk, hogy napokig a Harrodsban vásároljanak.Kissé felháborított, hogy három köteten keresztül azon siránkozik, hogy mennyire akar segíteni a rászoruló nőkön, aztán amikor például a londoni palotájukban szolgáló egyiptomi lánynak segíthetne, akinek az az álma, hogy orvos legyen, de most náluk szolgál két munkakörben, hogy az egyetemen tanuló bátyját támogassa, eszébe sem jut, hogy segíthetne neki. Dzsáda úgy gondolja, hogy amikor a bátyja végez az egyetemen, akkor majd visszakapja tőle ezt a támogatást és ő is elkezdheti a tanulást. Ezt Szultána a következővel intézi el: "Sajnos gyanítottam, hogy Dzsáda álma sosem teljesül, mivel tanulmányai befejeztével a bátyja majd valószínűleg megnősül. Azután pedig mindaz, amire feleségének és gyermekeinek szüksége van, előbbre való lesz számára, mint a húga." Véleményem szerint itt lett volna a lehetőség, hogy segítsen egy nőn, az, hogy támogassa Dázsda és testvére tanulmányait, az ő vagyonukhoz képest olyan elenyésző lett volna, hogy észre sem veszik.
A harmadik kötet vége megintcsak kételyt ébresztett bennem: persze, tudtak segíteni egy lányon, akit szexrabszolgának adtak el, de akitől megszabadították, közeli rokon volt. A férjeik, bármilyen jó fejek, nem fognak beleavatkozni más családok életébe, mert az ország hagyománya és jogrendszere nem engedi.
Ezektől függetlenül, nagyon élvezetes, izgalmas olvasmány, ajánlom bárkinek elolvasni, aki kedveli a más országok kultúrájába bepillantást engedő történeteket.
