A könyvespolcot rendezgetve sok olyan könyv került a kezembe, ami már régóta megvan, el is olvastam, de most ahogy kézbe vettem, azonnal a kihívás egy pontjára asszociáltam. :) Egyik ilyen könyv: Elizabeth Gilbert: Ízek, imák szerelmek.

Olvastam a könyvet, láttam a filmet is. Érdekes a történet, engem mégsem fogott meg igazán. Az egyszer el lehet olvasni/egyszer meg lehet nézni kategóriába tartozik. Az még megvolt, hogy a főhős keresi önmagát, keresi a boldogságot. Bizonyára sokan vannak, akik úgy érzik, hogy nincsenek teljesen a helyükön, jó lenne valami mást kipróbálni, de ezer béklyó köti őket a valósághoz. Nem tudtam azonosulni a főhőssel, mert kevés ember/nő van, aki egyszerűen ki tud lépni a régi életéből és kezd egy újat. Ehhez a mai magyar valóságban egyrészt hiányzik az anyagi lehetőség - Elizabethnek volt némi pénze, valamint lehetősége arra, hogy utazásai közben is dolgozzon, hiszen egy újságírót, írót nem kötnek annyira földrajzi korlátok. A másik dolog a családi kötelék. Amennyiben egy nő még egyedülálló, elindulhat világgá (persze, itt is a lehetőségein belül), azonban a harmincas nők többsége már gyermekes anya, ez a kötelék erősen a hétköznapokban tartja őket.

Természetesen, lehet hogy én túl konkrétan értelmeztem a könyvet, kisebb változtatásokkal is javíthatunk az életünkön, talán amiatt érdemes elolvasni a könyvet, hogy erre rájöjjünk, bátorságot merítsünk, hinni tudjuk magunkban. Ha megpróbáljuk, nekünk is sikerülni fog.