Leiner Laura Akkor szakítsunk könyvét azért olvastam el, mert az előző (és számomra egyben első) Leiner Laura könyvtől teljesen el voltam ájulva – nagyjából ezzel az elvárással kezdtem neki ennek a könyvnek. (Még a kihívásba sem tudtam beilleszteni.) Ez már kevésbé tetszett. A történet másról szólt, mint a Bábel, mégis olyan érzésem volt, hogy egy kaptafára készült. A főhős itt is egy infantilis tini és a baráti társasága.

A Bábelben a két barátnő legalább kitart egymás mellett, itt azonban Lia azonnal hátat fordít az állítólagos legjobb barátnőjének, amikor szakítanak a barátjával. Hát, ez nem barátság.

Ákos felbukkanása egy idő után már idegesítő volt és nem értettem, hogy miért buli őt folyton megszívatni. Ettől jó fej valaki? Hú, de megöregedtem.

Már a Bábelben is feltűnt, hogy a társaság tagjai folyton „röhögnek”. Itt ez folytatódott. Semmi szinoníma. Mindig csak röhögünk.

Ja, és a történet is eléggé agyzsibbasztó volt. Lia és Norbi folytonos veszekedése, aztán a nap végére minden néhány perc alatt visszatért a régi kerékvágásba, minden heppi, mehet tovább az együtt trollkodás. Hm, ez az igazi szerelem?

Szilkó volt az egyetlen pozitív figura a történetben. Bár, még Miklóst is ide lehet sorolni. De a többiek….. Azt hiszem, itt be is fejeztem a Leiner Laura könyvek olvasását.