Egy könyv a csíkos könyvek sorozatból, igazi lányregény Thury Zsuzsa A tűzpiros üveggömb című könyve. Van pár csíkos könyvem, szeretem őket. Ezt a könyvet a szomszédtól örököltem. Amikor a szembeszomszédék elköltöztek, mondták, hogy nem tudják az összes könyvet elvinni magukkal, így néhányat kidobnak. Könyvet kidobni?! Na, azt nem. Szóltam, hogy amit kidobnának, csak rakják le az ajtónk elé, nálunk jó helyen lesznek. Így került hozzánk néhány mesekönyv és pár ifjúsági regény.

A történet első része egy kislányról, Ildikóról szól, akit a szülei nagy szeretetben nevelnek, de a háború elszakítja őket egymástól, majd árva marad. A körülmények úgy hozzák, hogy minden ismerőstől elszakad, s úgy nő fel, hogy nem tud semmit a családjáról. Ebben a részben történelmi, politikai szálon keresztül bepillantást nyerünk a II. világháború néhány eseményébe, a szereplők szemszögéből.

A történet második része a már felnőtt lány (legalábbis akkoriban már felnőttnek számító), Kabai Erzsébet története, aki árvaként nőtt fel, most egy lányszállón él. Nem emlékszik korábbi életére, apró töredékekből próbálja összerakni, honnan származik és keresi a szüleit. Őket már nem találhatja meg, de megtalálja azt a szerető családot, ahol gyermekkorában egy ideig élt és a szeretett fiút, Lajit is. A történet bepillantást enged az akkori életbe, a szokásokba, divatba. A szereplők nagy része szerethető. Persze, a könyv kicsit cukormázas, az árván maradt kislány szinte csak szeretettel, kedvességgel találkozik élete során. A végkifejlet is kiszámítható, mégis nagyon kellemes olvasmány, kicsit sírós, kicsit nevetős, lélekmelengető történet.